‘Az oltár mellett állok, szemben Nikivel és Krisztiánnal. Kamera a kezemben, szemem a keresőn. Különös momentum ez, ilyen még nem volt. Megszólal halkan az orgona, jön az eskü, az én bőröm már lúdbőrös. Niki próbál mosolyogni, de látszik, hogy könnyeivel küzd erősen. Lenyelni a gombócokat a torkából, érzi a tökéletes pillanat erejét, de nem mer Krisztiánra nézni, mert akkor győznek a könnyek. Összeakad a tekintetünk, mosolygok, óvatosan intek a szememmel, hogy minden rendben. Krisztiánra néz, könnyekkel telik meg szeme, az enyém is, és remegő hangon elmondja az esküt. Ujjam az exponáló gombon, szívem-lelkem esküjük szépségén. ’
Niki és Krisztián összeházasodtak. Túl vagyunk a nagy napon. Gyönyörűek voltak, szerelmesek, révbe ért fiatalok. Niki 6 hónapos baba volt, amikor megismertem bátyját, aki közel már 22 éve a férjem. Láttam Nikit felnőni, célállomásain ünnepelni, iskolák, diplomák… Ilyen gyönyörűnek és boldognak mint esküvője napján, még soha nem láttam. Megtalálta Önmagát Krisztián mellett. Azt gondoltam, családtagként nagyon egyszerű dolgom lesz, mivel ismerem őket. Tévedtem. Még izgatottabban álltam kamerámmal a kezemben, mint máskor. Fűszerezte azt a napot valami sajátos, egyéni. Örömfotózás volt, és később óriási buli, amelyen 100%-osan részt tudtam venni, mert a party-fotók készítését Brigi átvette.
A kreatív fotózás is igazán családi keretek között zajlott. Lányom volt a fodrász és a sminkes. Férjem a hajóskapitány, fiam az asszisztens. Ettől jobb csapatot nem is kívánhattam volna magam köré. Örök emlék marad számunkra az a trogíri pár nap, kulisszatitkaival együtt.
Amit kiemelnék talán, hasonlításul a többi esküvőmhöz képest, Niki volt az a menyasszony, aki a legtöbb csókot és ölelést kapta vőlegényétől/ férjétől, a nap folyamán. Azt kívánom, hogy ez a csókáradat ne apadjon soha. Puszi nektek. A.
