Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: ’’oké, ez a határ”. Majd hirtelen kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni. „ Ayrton Senna
A fenti idézet Robi kedvence, mely tökéletesen szemlélteti hitvallását, mely választ ad elszántságára, ’őrültségére’, evezéssel való szerelmére, és eredményeire. Mert mindenki tudja biztosan, de azért leírom, hogy Ő lett az év parasportolója. Jelenleg az olimpiára edz.
Nem tudom miből van ez a fiú?! Honnan van ez az eszelős hit/erő benne.
Bevallom, hogy jómagam a fotózás során a komfortzónámon kívülre estem hál Istennek, pedig nem tartom magam kényes fruskának. De szakadt a hó, fújt a szél, mínusz 2 C fokot mutatott a hőmérő, egészen zord volt az idő és a folyó is. Csúszott a keskeny móló amikor vízre szálltunk. Izgultam, nehogy Robi a 3 fokos vízbe boruljon. Fázott a kezem, nagyon fázott, mert kesztyűben nem tudok dolgozni. Párásodott a keresőm, havas-vizes volt az objektivem, de élveztem. Hogy mit? Robi csak evezett, élvezettel, széles vigyorral az arcán. Olyan volt, mint egy kisgyerek, az átszellemült játékvilágában. Olyakor-olykor összenéztünk Henrikkel ( Robi edzőjével, aki a gumicsónakban fuvarozott engem) és egyre gondoltunk. Tiszteltük az őrültséget, a szenvedélyt, az alázatot, és persze nem tagadom, a telet is, mert piszkosul fáztunk. De Robi nem fázott, nem izgult, nem törődött semmivel, csak evezett, és tanított. Engem biztosan.
